Alpok 1993

4 nap kerékpárral

Grossglockner Hochalpenstasse és környéke, egy kis olasz kirándulással

Ez volt az első komoly külföldi biciklis utam. Alkalmatlan, nem vízálló ruhában, hegyi utakra nem megfelelő, mindössze tíz sebességes Csepel kerékpárral. Amikor június közepén, a 2000 m-es magasságot elérve megláttam az út mellett készenlétben várakozó hóekét, akkor már sejtettem, hogy ez kaland lesz. Itt próbáltam ki először, hogy milyen ázva-fázva biciklizni, és az itt szerzett tapasztalatok alapján vettem majd meg az első vízhatlan kerékpáros ruhám, és az első minőségi, elöl szigorúan három lánckerekes biciklimet.

Ha még emlékszik valaki a 80-as évek Csepel kerékpárjaira, akkor arra is emlékezhet, hogy krómozott acél abroncsaik voltak, valószínűleg esztétikai okokból koncentrikus körökben kis vágatokkal az oldalukon. Na azokban a kis vágatokban megállt a víz, kiválóan kente a fékpofákat, és emiatt a bicikli az alpesi havas esőben fékezhetetlenné vált. Az aszfaltra letett cipőtalppal fékeztem és közben erősen aggódtam. Mondhatni féltem. Az út költségvetéséhez egy pár edzőcipőt is hozzá kellett írnom. 

A Grossglockner Hochalpenstrasse méltán Európa egyik legnépszerűbb biciklis útja, amelyen komfortos osztrák körülmények között lehet feljutni a misztikus 2.500 m fölé. Az internet szerint most már a biciklisektől is útdíjat szednek, azzal együtt is megéri az élmény. Gratulálok mindenkinek aki már túl van rajta, és biztatom azt, aki még csak tervezi. Érdemes, ne hagyjátok ki! Tiszta Himalája érzés, legalábbis amíg el nem juttok a Himalájába.

Fényképezőgépet nem vittem magammal, ezért az utat bemondásra higgyétek el. Valódi biciklis fényképek majd csak 1997-től lesznek.

A Grossglockner Hochalpenstrasse. Méltó a hírére. Fel lehet ezen jönni, csak egy ki türelem kell hozzá. Lefelé meg kinek-kinek a vérmérséklete szerint. Kép a Vikipédiáról.

Egy évvel a biciklizés után, 1994-ben autóval megmutattam a feleségemnek és két gyermekemnek is a Grossglocknerstrassét, itt éppen a mellette lévő Pasterze gleccsert.