Általában:
Törökország a világ egyik legjobb biciklis turista országa. Viszonylag közel van és viszonylag olcsó. Ez így együtt a világ legjobb ár/érték arányát adja ki.
A török közlekedés egész nyugodt. Először autóval jártam ott, 1986-ban. Azóta a törökök lecserélték az autóparkjukat és megnevelték magukat. Európai színvonalú közlekedésre számíts, biciklis szempontból is. A forgalmas utak vagy 2×2 sávosak, vagy van az oldalukon kerékpárosoknak való leállósáv. Ahol pedig nincs alternatív útvonal, ott az egyébként komplett autópályára nem teszik ki az autópálya táblát és lehet rajta biciklizni.
Az utak minőségénél is fontosabb azonban az emberek minősége. Barátságosak, bennünket magyarokat pedig valami érthetetlen vonzalom folytán pedig barátnak tekintenek. A turistamentes vidéken lévő szállodáik és éttermeik szerények, de az áruk is az.
06. 09. hétfő, Budapest - Mandurloc (Mundurlak), 05:46 -19:33, 280 km
Otthonról indultam, előző nap előkészülve, ez legalább 30 km előnyt jelent.
06. 10. kedd, Mandurloc (Mundurlak) - Kladovo, 06:23 - 20:45, 249 km
06. 11. szerda, Kladovo - Berkovica, 07:07 - 20:15, 224 km
06. 12. csütörtök, Berkovica - Sandanski, 06:38 - 20:40, 243 km
Utinapló: A Balkán hegység nagy volt, 23 km felfelé, 10,1 km/h átlaggal, pedig végig dolgoztam.
Utinapló: Volt 30 km az autópályán, de ebből csak 10 km volt egyértelműen tiltott. Nem volt szándékos, csak nem találtam alternatív útvonalat. Viszont tény, hogy kényelmes volt.
06. 13. péntek, Sandanski - Serres, 06:52 - 20:10, 228 km
Utinapló: Klasszikusan eláztam, a holmim is, a km óra is. Ezzel együtt a napi terv meglett, és még tovább is mentem, de szállás hiányában visszafordultam. A holnapi nap lesz a döntő. Mármint a feszes utiterv tartása szempontjából. Ugyanis évről-évre egyre feszesebb terveket készítettem, amelyeket így egyre nehezebb volt túlteljesíteni.
Ez az eső volt az utolsó csepp a pohárban. Hazaérkezve megvettem az első valóban vízhatlan biciklis táskáimat.
Aznap kívácsicságból Macedónia felé kerültem, ők maguk Makedóniának hívják. Az eső pedig egy heves zivatar volt, sűrű villámokkal, amelyek a szántóföldek közepén értek. A biciklit egy kilométerkőnek támasztottam, én meg tíz méterrel arrébb legugoltam. Nem tudom, hogy ezek miatt az óvintézkedések miatt nem csapott sem a biciklibe sem belém a villám, a lényeg az, hogy nem csapott, pedig nagyon a közelbe célozgatott.
06. 14. szombat, Serres - Alexandropoulis, 06:58 - 20:55, 260 km
A megtett távolságból látszik, hogy a döntőt megnyertem. Utinapló: Mediterrán napsütésben, hőségben, alapvetően jó szélben, újabb és újabb váratlan hegyláncokon átkelve, nagy véghajrával, tervet túlteljesítve, egy kicsit elfáradva, az üdülőváros közepén.
06. 15. vasárnap, Alexandropoulis - Gallipoli (hajó) - Ezine, 06:55 - 21:00, 237 km
A görög - török határ előtt sem találtam meg az alternatív útvonalat, úgyhogy itt is volt pár kilométer autópálya. Nem volt rajta érdemleges forgalom, nem zavartam senkit. Este török EB meccs volt a tévében. A góloknál az egész várost az örömüvöltéstől volt hangos.
06. 16. hétfő, Ezine - Aliaga, 06:55 - 20:10, 225 km
06. 17. kedd, Aliaga - Nazilli, 06:35 - 20:20, 244 km
06. 18. szerda, Nazilli - Acipayan, 06:52 - 17.20, 138 km
Az interneten nem találtam szállást Acipayan után, ezért nem mertem tovább menni. Cserébe alaposan megnéztem a kisvárost és együtt vacsoráztam a helyi elittel, akik az ellenőrzésre érkezett revizort traktálták éppen.
06. 19. csütörtök, Acipayan - Antalya, 06:08 - 15:00, 174 km
Utinapló: Forró, hegyes, a szerpentineken lefelé is olvadt aszfalt miatt veszélyes, de végül is rövid nap. Megérkezés után gyalogos és villamos városnézés a turisták között.
Az aszfalt részben a napsütéstől, de méginkább a rajta a meredek emelkedőkön és lejtőkön csak lassan dübörgő kamionok motorjától és kipufogójától olvadt meg. Az olvadt aszfalton a kanyarokban csúszkált a hátsó kerék, fékezve meg méginkább. Legyetek óvatosak az olvad aszfalton, pont olyan veszélyes, mint egy olajfolt.
06. 20. péntek, levonulás Antalyából
Balkán és Törökország 2008
2508 km, 10,5 nap, 239 km/nap
Magyarország – Románia – Szerbia – Bulgária – Makedónia – Görögország – Törökország: Antalya
Részletes információk a jobboldali kerékpár ikonra kattintva.
Budapestről Antalyába a térképen a legrövidebb út a Temesvár melletti Lippa és Lugos között vezet. A valóságban először az aszfalt tűnt el, majd a földút, végül a traktornyom is. A hegyi pásztorok irányítottak útba erdőn-mezőn át
Bulgária, Berkovica. A házfalon Georgi Dimitrov és Todor Zsivkov, ha ezek a nevek még mondanak valamit.
Útközben átkeltem Görögország fakóbb részén. Azért az a fakó is eléggé csillog. Ez itt Kavala városa.
A bibliai Ephesos egy világhely. Az egyébként is nagy élményt tovább fokozza, ha biciklivel érkeznünk oda. Csak ajánlani tudom.
Két antik romváros között Anatóliában ilyen ivókutak vannak az út mellett. Ezért is meg általában is különösen biciklibarát ország.
A következő romváros a római ... A rómaiak számára a "görög szobor" valami olyan minőségjelző lehetett, mint nekünk az "olasz fagylalt". Emiatt itt egy szoborkészítő nagyüzem működött, amely ellátta az egész Római Birodalmat.
A nagy szoborműhelyhez nagy város tartozott, amelynek impozáns romjai ma is állnak a török pusztaságban. Ez a helyi stadion, természetesen futottam benne egy stadionkört. Ha arra jársz, nézd meg.
Az anatóliai hágók nem túl magasak, de egymás után sok van belőlük. A negyven fokos melegben a kamionok alatt megolvadt az aszfalt, csúszkált benne a bicikli kereke, emiatt némi óvatosságra volt szükség a lejtőkön.
A háttérben a Földközi-tenger és Antalya városa.