05. 24. péntek, Budapest - Novi Sad (Újvidék), 05:00 / 12:55 óra, 296 km
Amint azt már 2008-ban megírtam, a jól előkészített, korai otthonról indulás 30 km pluszt jelent. Könnyű alföldi terep, barátságos oldalszél, eső csak az utolsó öt kilométeren. Vacsora egy jó kis önkiszolgáló éteremben, ahol láttam, hogy mit választok. Mivel jó volt, másodszor is megvacsoráztam, ez biciklizés közben elő-előfordul velem.
05. 25. szombat, Novi Sad (Újvidék) - Kraljevo, 06:09 / 11:46 óra, 246 km
Aznap átjöttem Belgrádon. Lehet, hogy Belgrádnak is meg vannak a maga szépségei, de azok nem estek az utamba. Építészetilag, turisztikailag nem találtam valami nagy számnak Belgrádot, de ilyen senki nem is ígért. Előnyére szólt a városnak az, hogy a helyi Rózsadombon keresztül a helyi János-hegy felé hagytam el várost, így legalább kifelé kimaradtak a lakó- és ipartelepek.
Tulajdonképpen semmi bajom a szerb sofőrökkel, de Szerbiában sok a hegy, ahol pedig nem hegyek vannak, ott meg dombok. Az ilyen terepen az útjaik keskenyek, kanyargósak és forgalmasak, előzni csak kiélezetten, az oldal- és szembetávolságokat kicentizve lehet. Ebben a centizgetésben sokszor volt részem, bizony rendszeresen pár centire haladat el mellettem az engem előző teherautó, és jópárszor leszorított az aszfaltról a szemben előző autó. Kellemetlen volt.
Önmagában Szerbia kedvéért ne menj oda biciklizni, nem éri meg, az ottani forgalmi viszonyok között a főbb utakon felesleges veszélynek teszed ki magad. Persze ha Montenegróba vagy Koszovóba igyekszel, akkor nincs más választásod. Ugyanakkor például Bulgária felé kétszer is sikerült kis forgalmú utat találnom, ott nem volt ilyen gond.
05. 26. vasárnap, Kraljevo - Peja, 06:20 / bőven 10:00 óra felett, 216 km
Három nap, és máris Koszovóban éjszakáztam. Koszovó nem sok turisztikai érdekességet tartogat, ezért csak az menjen oda, aki már mindenhol máshol volt. Egyébként az utak jók, a boltok és szállodák szintén, egy kicsit rendetlen, de egyébként teljesen normálisan működő ország.
Az internetes utibeszámolókban emlegetett kóbor kutyafalkát természetesen én is láttam, féltem is tőlük, de szerencsére nem támadtak.
Koszovó valójában egy nagy medence, sőt mező (Rigómező), hatalmas, meredek hegyfalakkal körülvéve, mint egy nagy tál. A tál pereméről belátni szinte az egész országot. Továbbá a tál pereméről 1200 métert lehet süllyedni egyetlen csodálatos szerpentinen.
05. 27. hétfő, Peja - Kolasin, 08:20 / 08:54 óra, 156 km
Egy kedves úr kis magánpanziójában aludtam, olcsón és jól. Volt egy kis fűtés, tudtam mosni és főleg szárítani. A szomszéd szobában két svájci hegyikerékpáros fiú lakott, akik átjöttek Montenegróba hegyikerékpározni. Ezzel jól tudom érzékeltetni a montenegrói viszonyokat: hegy hegy hátán, se vége se hossza a 2.000 - 2.500 méter magas, havas csúcsú hegyeknek. Aki ide jön, az erre számítson. Montenegró egy titkos tipp az európai hegyikerékpárosok és a hegyeket kedvelő orszáútisok számára.
05. 28. kedd, Kolasin - Durres, 06:51 / 11:53 óra, 253 km
Reggel alig másfél óra alatt felértem a hágóra, és onnan a nap hátralévő részében már csak le kellett ereszkednek a tenger szintjére. Ideális biciklis nap. Átkeltem a kis ország Podgorica nevű kis fővárosán, amely szépségében Békéscsabával és Szolnokkal vetekszik, de azért nem éri el azokat.
Délután jött Albánia, amely Európa Indiája, de azért az utak átlagos színvonala nem volt a magyarországi alatt. Na itt például - Indiához hasonlóan - egy csepp kétségem sem volt, hogy lehet-e az autópályán biciklizni. Elvileg nem, de gyakorlatilag miért ne, ha egyszer arra van dolgom. Az albán praktikus nép, a szabályokat nem önmagukért tiszteli.
05. 29. szerda, Durres (hajó) / Bari - Lucera, 08:43 / 08:34 óra, 150 km
Ezen a napon lopta el és adta vissza a maffia a biciklimet, a készpénz híján, apró sérülésekkel, de üzemképesen. A végén még én köszöntem meg. Közben azért az ellopás és a visszaadás közti két óra elég idegesítő volt, hiszen egy szál áttizzadt biciklis nadrágban és trikóban, de egyébként semmi mással fel nem szerelve, a délolasz Foggia városában nem sejthettem a jó befejezést.
05. 30. csütörtök, Lucera - Frosinone előtt, 06:38 / - óra, 220 km
Már az első esőcseppek hatására rögtön fel kell venni az esőruhát. Inkább négyszer feleslegesen, mint egyszer átázni. Na ezt a szabályt szegtem meg, mert csak egy kis eső kezdett esni, és mert már majdnem a célban voltam, és mert aznap már háromszor visszavetkőzhettem. Ehhez képest rendes eső lett belőle, a cél meg még messze volt. Jól átáztam, átfáztam, aztán fél éjszaka ruhát száríthattam. Nem először, de talán utoljára jártam így.
Ha az időjárás nem is, de a terep kiváló volt. Az Appeninek egy szép és jól biciklizhető hegység, luxuskivitelű utakkal. Azt olvastam, hogy a maffia ragaszkodott a magas költségvetésű utak építéséhez, mert a magas költségvetésből többet tudtak eltenni a saját céljaikra. Mindenesetre a magas költségvetésből látványos és a hegyeken való átkelést megkönnyítő hosszú alagutakra és impozáns viaduktokra is jutott azért, vagyis sokszor nem kellett lemenni a következő völgy aljáig és főleg nem kellett felkapaszkodni a következő hegy tetejéig.
05. 31. péntek,Frosinone előtt - Terni, 06:57 / - óra, 204 km
Utinapló: Eső, hideg, jó szél délután. Nyomom én, de ilyen körülmények között csak ennyi megy. A kilométerórám persze minden nap beázik. Emiatt nem mértem tiszta biciklis időt. A körülmények az elálló majd újra meginduló eső miatti vetkőzéseket és öltözéseket és főleg az Appenineneket jelentik, amelyek egyébként szépek és barátságosak, de akkor is sokan vannak. Közben volt egy Róma is, a Szent Péter térrel.
Sőt, két Róma volt. Délről érkeztem, ipartelepeken és lakótelepeken át, amelyek egészen a történelmi belvárosig nem sok szépséget mutattak. Észak felé távoztam, a város kifejezetten elgáns részén át, a hansúlyozottan polgári jóléti városnegyed után rögtön a zöldövezet következett, folyamatos emelkedéssel, viszont emiatt folyamatos kilátással a városra. Róma biciklivel így volt optimális.
06. 01. szombat, Terni - Cattolica, 06:35 / - óra, 232 km
Két napja Róma kedvéért keletről nyugatra, most meg hazafelé nyugatról keletre keltem át az Appenineken, csak párszáz kilométerrel északabbra. Most is szép volt és most is volt nagy eső. Cattolica egy tipikus adriai fürdőváros, a jobbak közül.
06. 02. vasárnap, Cattolica - Mestre, 06:35 / 12:11 óra, 253 km
Ez volt San Marino napja, persze, hogy felbicikliztem a városállamot jelentő hegy csúcsára. Utána csak a nagy lapos semmi Mestréig, de legalább jó széllel és eső nélkül.
Hétvége volt, rengeteg olasz fiatal és öreg elővette az országúti versenykerékpárját, és csapatosan is meg egyedül is nagyon jó tempókat mentek, bizony többször lehagytak, mint én őket. A jelek szerint messze környék biciklistái úgy érzik, hogy a hétvégi szabadidős tekerés közben San Marinóba fel kell menniük.
06. 03. hétfő, Mestre - Lienz, 06:48 /11:22 óra, 246 km
Közben átkelés a Dolomitokon. Az út szebb volt, mint amilyen meredek. Utinapló: Ez egy jól sikerült nap. Nem kis dolog ez a 11. napon. Reggel gyors tempó, jó szélben, kellemes vidéken, amíg sík volt. Utána jöttek a hegyek. Már éppen elkezdtem aggódni, hogy mi lesz itt, mire jött a túloldali lejtő, este kilencig.
Tíz év után újra elkövettem egy klasszikus hibát: Cortina d'Ampezzo környékén az út sokáig nagyjából a szintet követve tekereg a Dolomitok oldalában. Szó szerint tekereg, kanyarok tucatjai jönnek egymás után, miközben a táj egyenletesen szép, de végül is egyik völgy vagy szikla olyan mint a másik. Ilyen az, amikor nem egy látványosság van, hanem száz. Vízért meg ezért-azért beugrottam az esedékes benzinkútra, ami éppen az út túloldalán volt. Amikor végeztem, rutinszerűen elindultam a menetirány szerint. Először csak gyanakodtam, majd kb. nyolc kilométer után rádöbbentem, hogy visszafelé megyek. Megfordultam, és úgy döntöttem, hogy végül is nem történt semmi baj, az útszakasz megérdemelte, hogy háromszor is végigmenjek rajta.
06. 04. kedd, Lienz - Radlje, 06:36 / 10:33 óra, 232 km
Utinapló: A reggeli jó indulás után kijött rajtam a fáradtság és főleg álmosság, lelassultam. A Wörthi-tó partján egy alkalmas buszmegálló padján néhány percet aludtam, ez helyrehozott. Így aztán jöhetett a szokásos esti rohanás, egy furcsa szlovén ifjúsági szállásig.
06. 05. szerda, Radlje - Boba, 06:08 /11:01 óra, 230 km
Közben Maribor, ami egy szép, komoly oszták barokk város, csak Szlovéniában van, utána meg Zalaegerszeg, ami egy szép kis magyar eklektikus város. Végül Boba egy vasútállomás Veszprém megyében, mert ott ért az alkony és ott lehetett elérni a Pestre menő aznapi utolsó vonatot.
Albánia - Ausztria körút 2013
2934 km, 13 nap, 226 km/nap kerékpárral
Magyarország: Budapest – Szerbia – Montenegró – Koszovó – Montenegró – Albánia – Olaszország – Vatikán – Olaszország – San Marino – Olaszország – Ausztria – Szlovénia – Ausztria – Szlovénia – Magyarország: Boba
Részletes információk a jobboldali kerékpár ikonra kattintva.
Montenegró és Koszovó határán, 1800 m magasan. Olyan amilyennek látszik. A gerincen túl egy 1200 méteres szerpentin visz lefelé. Mármint magasságban annyi.
Hát ilyen Koszovó belülről. Békés, barátságos, de valójában nincs ott semmi, amiért érdemes oda menni.
Albánia Európa Indiája. Jelenleg Európában ennél lejjebb nincs. Ugyanakkor az általam bejárt utak burkolata kisebb részt jó, nagyobb részt meg kiváló volt, és láthatóan fejlődik az ország.
Ugye mondanom sem kell, hogy gond nélkül lehetett az albán autópályán biciklizni.
Ez egy kötelező kép: Szent Péter tér, Róma.
Olaszországban sok a hegy és a hegyekben sok az alagút. Szabad bennük biciklizni. Szabad, de nagy koncentrációt igényel. Alagútban biciklizni nyomasztó érzés, a 2253 méter gyakorlott alagútjáróként is háromszor annyinak tűnt.
Olaszországban napsütésben már mindenki járt, nem nagy kunszt. Nekem sikerült júniusban hidegben, szélben, esőben is.
Kicsi a bors, de erős. San Marino annak a sziklának a tetején várt rám. Persze, hogy felmentem, sok környékbeli sportbiciklishez hasonlóan.