01. 13. péntek, felvonulás Szingapúrba
01. 14. szombat, még mindig felvonulás, Szingapúr - Johor Bahnu, - 22:55, 54 km
01. 15. vasárnap, Johor Bahnu - Melakka, 08:43 - 20:40, 227 km
01. 16. hétfő, Melakka - Rawang, 08:20 - 19:30, 181 km
01. 17. kedd, Rawang - Kuala Kangsar, 07:42 - 20:10, 231 km
01. 18. szerda, Kuala Kangsar - Alor Setar, 07:24 - 20:20, 221 km
Közben áthajóztam Penang szigetére és ott tettem egy kört, kizárólag Rejtő Jenő és Fülig Jimmy tiszteletére, ő ugyanis itt győzte le a maláj díjbirkózót. A szigetre hivatkoznak még A Pipacs a fenegyerek című kisregényben is. Ezt elég oknak éreztem egy penangi kitérőhöz.
01. 19. csütörtök, Alor Setar - Phattalung, 07:07 - 20:00, 232 km
01. 20. péntek, Phattalung - Punphin, 08:05 - 20:25, 225 km
01. 20. szombat, Punphin - Khaopo, 06:24 - 20:00, 245 km
01. 21. vasárnap, Khaopo - Cha-am, 06:34 - 18:15, 232 km
01. 22. hétfő, Cha-am - Bangkok, 06:16 - 17:00, 196 km
Utinapló: Jó szellővel, jó utakon, jó közlekedési jelzésekkel gyors haladás Bangkokig. Közben egy defekt és újra a hasmenés, amit egy kültelki vasüzemben küzdöttem le. Halálosan fáradt és feltűnően koszos vagyok, miközben a Siam Center lépcsőjén várok Chompoo-ra [thaiföldi barátunkra]. A bangkoki vezetők udvariasak és gondosak, amint egész Thaiföldön, de a bangkoki bejövetel még így is félelmetes volt, az eddigi legmegrázóbb városi biciklis élményem. Nem akarok több ilyet.
Nem is lett több ilyen. Előtte Delhi lehetett volna, de az éjszaka volt, hasonlóan az 1997-es bangkoki, szintén éjszakai biciklizéshez. Éjszaka a város viszonylag nyugodt. Később Isztambul vagy Buenos Aires meg sem közelítette Bangkokot. Kairó ugyan egészen szorosan felzárkózott mögéje, de megelőzni még az sem tudta. Bangkok nagy és túl forgalmas a nappali kerékpározáshoz. Csak fatalista módszerrel lehet előre furakodni az autók között: hiába jön felém nagy sebességgel, csak nem üt el. Nem bizony, csak megpróbál elijeszteni, de ha nem sikerül, akkor két, legfeljebb másfél centivel melletted megáll és elenged.
Bangkokban thai barátainkkal, részben egy elegáns étteremben töltöttem az estét, ahová szerény készletemből telhetően kiöltöztem. Ez egy hosszú nadrágot és galléros pólót jelentett, de szerencsére Thaiföld nem egy túlformalizált ország.
01. 23. kedd, Bangkok - Nakhon Nayok (autóval) - Aranyaprathet, 09:15 - 19:10, 165 km
Utinapló: Egész délelőtt erős, háromnegyedes ellenszél, most először. Folyamatos küzdelem, gyakori állva hajtás. ... Az utolsó órát leszámítva folyamatos küzdelem az ellenszéllel, a végén egy defekt, emiatt redukált szálláskeresés, ócska motel.
Így utólag visszaemlékezve is nagyon ócska volt, de ez így illett ehhez a tipikus rabszolga naphoz. Ilyen is van biciklizés közben. Viszont ez a rabszolga nap a kambodzsai határhoz vitte el, valamit valamiért.
01. 24. szerda, Aranyaprathet - Battanbang, 06:25 - 15:30, 125 km
Utinapló: A határ után totális ázsiai zsibvásár, de végül is erre számítottam. Utána 20 - 30 km úttalan út, éles kátyúkkal, kövekkel és mély porral. Már-már a feladás módozatain gondolkoztam, amikor megjelent az aszfalt és jól lehetett rajta jönni végig. A kátyúk miatt persze csak nappal.
A következő szállást már nem értem volna el, ezért megálltam [Battanbang-ban] és egy 11 USD-s luxusszálót választottam, melegvízben fürödtem, várost néztem, emaileztem, vacsoráztam, mindezt a tartalék időből fél nap felhasználásával.
Az utinaplóban semmi irónia nem volt, 11 USD-ért tényleg egy új luxusszállóban aludtam, ahol forró víz is jött a zuhanyból. Első dolgom volt a vastag porréteg lezuhanyozása. Törölközés után visszagondoltam rá, hogy milyen jó is volt ez, úgyhogy mégegyszer lezuhanyoztam. Másodszor is jó volt, és irigy sem vagyok, ezért lezuhanyoztam a biciklit is.
01. 25. csütörtök, Battanbang - Kampong Chnang, 06:14 - 16:45, 204 km
Utinapló: Ma volt az út legemlékezetesebb szakasza. Semmi különös, jó út (!), síkság, hátszellő, szóval minden összejött. A környezet volt emlékezetes, a nagy khmer síkság, az évszaknak megfelelően kiszáradt riszföldekkel, pálmákkal, bivalyokkal, szegényes házakkal, viskókkal, és sok-sok gyerekkel. A khmerek nyüzsögnek, állandóan jönnek-mennek, köszönnek.
Ez a sok köszönés már fizikailag fárasztóvá vált. Ahány khmer jött szembe vagy csak állt az út mellett, annyi köszönt, és illett visszaköszönni. Ha elmulasztottam, akkor azt hitték, hogy nem hallottam, és hangosan megismételték, muszáj volt válaszolni. Na de ha egy falu száz köszönés, akkor tíz falu már ezer, és sűrűn voltak a falvak.
Nem tehet Kambodzsát nem szeretni.
01. 26. péntek, Kampong Chnang - Takeo, 06:09 - 15:45, 172 km
Utinapló: Phnom Penh egy kis ország kis fővárosa, kis káosszal. Azt hiszem, Kathmandu még szegényebb, vagy inkább csak elártabb, de ezen kívül valószínűleg csak Fekete-Afrikában lehet ennél elvarázsoltabb helyet találni.
Phnom Penh után új arcát mutatta a táj. Zöldellő, vagyis öntözött riszföld még mindig kevés, de egyre több a víz, és a mellékútszerű fűút kert jellegű környezetben futott. Takeoban semmi sincs, a szálloda [egy modern, helyi szinten kifogástalan panzió] u USD, a két egymás utáni vacsora összesen 325 Ft.
01. 27. szombat, Takeo - Vinh Long, 05:47 - 18:50, 234 km
Útközben egy bambuszkunyhóban működő internet caféból foglaltam másnap estére szállást a Novotel Saigon-ba. Úgy éreztem, hogy megérdemlem, és csak 61,50 $ volt
01. 28. vasárnap, Vinh Long - Saigon, - 16:00, 150 km
01. 29. hétfő, Saigon, városnézés, levonulás
Az előző nap külön repülőtéri látogatással konfirmált jegyem ellenére lemaradtam a túlfoglalt repülőről. Később szereztek nekem átszállással, kerülő úton egy járatot, ami persze nem is akkor és úgy ment, de végül is késő éjszaka a biciklivel együtt megérkeztem bankoki barátainkhoz és a náluk vendégeskedő családomhoz.
Ennyi váratlan tényező azon a vidéken mindig várható. Hagyjál rá némi költség és főleg időfedezetet, plusz ne várd el, hogy mindig minden terv szerint történik. Ezek után nem lesz min idegeskedned.
Utána már csak két rövid útra használtam a biciklit, Phuket repülőtérről Patong Beach-re, majd onnan Phuketbe és vissza a repülőtérre, összesen 96 km.
Délkelet-Ázsia 2006
3040 km, 14,7 nap, 207 km/nap
Szingapúr - Malájzia -Thaiföld - Kambodzsa - Vietnam: Saigon
Részletes információk a jobboldali kerékpár ikonra kattintva.
A malájok is kedves emberek. Az út melletti ház kertjéből vidám zene szólt. Megálltam és megkérdeztem, hogy mit ünnepelnek.
A fiam esküvőjét tartjuk, mondta az örömanya és itallal kínált.
Majd fényképezkedtem egyet az ifjú párral.Ez egy jól sikerült nap lett, remélem, hogy nekik is.
Hajnal a phattalungi kolostorban. A szerzetesek és a biciklisek korán kelnek, Buddha meg eleve soha nem alszik. A képen kedves vendéglátóim.
Hajnali kilátás a kolostorból. Közel az Egyenlítő, mindent beborít a hajnali pára.
A nagy kedvenc:Kambodzsa. Az országban mindenki mindig közlekedik. Egy ország, ahol a szembejövők köszönnek és joggal elvárják, hogy visszaköszönjek. Ez kedves, de egy idő után fárasztó szokás.
Az országban mindenki úgy közlekedik, ahogy tud. Ez itt a helyközi autóbusz járat.
Ez már nem is közlekedés, hanem egy hangyaboly nyüzsgése. Este Battanbangban.
Autó kevés volt, úgyhogy biciklivel is biztonságos volt a nyüzsgés.
Lovas taxi.
Lassan, de biztosan és olcsón haladt a két ökör. Az áruszállítás standard módja.
Benzinkút minimalista dizájnnal. Tulajdonképpen minden megvan, ami egy moped kiszolgálásához kell.
Egy parasztgazda családi háza, a család a ház alatti árnyékban ebédel. A ház lábakon áll, mert monszun idején az egész vidéket víz borítja. Biciklizni csak a száraz évszakban érdemes.
A falu gyermekei a kép szélén lévő kútból, azaz pocsolyából viszik haza a vizet. Kambodzsa a föld egyik legszegényebb országa.
Azért a Phnom Penh-ben királyi palota elég díszes. A mögöttem látható pagodaszerű épület még nem a palota, hanem csak a palotakert kapuja.
Szegény országban is vannak gazdag emberek. Itt egy helyi jogász kolléga irodájának bejárata.
Vietnamban lobogó vörös zászlók alatt épül a kapitalizmus.
Ők máshogy képzelik el egy város lakályosságát. Valószínűleg kevesebb építészmérnököt foglalkoztatnak és az engedélyezési eljárást sem bonyolítják túl. Saigon.
Kiült a család/barátok a járdára és felnőttek játszottak nagy átéléssel Ki nevet a végén-t. Nekik volt igazuk. Mi is szeretnénk, csak nem merjük.