UTAZÁSOK

Információ kerékpárosoknak

Madridból haza, északi út, 2019


Madrid - Budapest, az északi úton

2634 km, 10,7 nap

Az első tíz napon napi 244 km-es átlag, ami ebben az életkorban ezen a terepen elfogadható. (A 11. napra csak 194 km jutott, mert hazaértem.)

Madrid - Pamplona - Vichy - Zürich - Rosenheim - Obertauern - Graz - Budapest

Ez volt az az az út, ahol nem történt semmi, csak bicikliztem egy jót.

Ami mégis történt: A harmadik napon Achilles-ín sérülést szenvedtem. Utána emiatt némileg szenvedtem. Nem értem, mert eddig úgy hittem, hogy a biciklizés nem terheli az Achilles-ínt. Szerencsére Franciaországban kiváló fáslit lehet kapni. Jó szorosan, lefeszített lábfejjel rögzítettem a lábam, kicsit megemeltem a nyerget, és így lábujjhegyen jöttem tovább. Mint a nagy sprinterek, azok is lábjjhegyen futnak.

Ami még történt: Az út alatt itthon kánikula volt, Spanyolországban és Dél-Franciországban a napi maximum 14-15 fok volt, ami nem rossz biciklis időjárás, csak nem erre számítottam. Öt napig nem került le rólam a hosszúnadrág és a pulóver. Plusz az Európában uralkodó nyugati szélirány ellenére egy hétig ellenszelem volt. Vagy esett az eső. De a kettő együtt soha, ezért egy idő után már jobban örültem a csendes esőnek, mert az meghozta a szélcsendet.

Franciaországon toronyiránt, a legrövidebb úton vágtam át. A legrövideb egyben a legnehezebb is volt, a magyarországnyi méretű Massif Centralon át. Nem panaszkodom, direkt jöttem ezen az úton. A Tour de France is erre jött, és az egyik legnehezebb szakasznak minősítették a Brive - Clermont Ferrand etapot. Tényleg az. Nem igazán magasak a hegyek, de sok van belőlök egymás után.

Ez a mély Franciaország, csupa történelmi helynévvel. Ezen a tájon szinte Nagy Károly óta nem háborúztak, nem döntötték romba és nem perzselték fel a városias kis falvakat. A templomok tipikusan a X - XII. századból származnak, suta román stílusú építmények. Itt látható az építészeti középkor. Kiváló építészeti időutazás, de közben fejlett infrastruktúra.

Láthatók még errefelé irdatlan nagy, sokszor középkori chateau-k (kastélyok). Nyomasztóan nagyok, pont azért ilyenek, hogy megmutassák a tövükben élő alattvalóknak, ki az úr, és kérkedjenek a hatalmukkal. Pusztán a kastélyok méretét látva meg lehet érteni a francia forradalom okait és a forradalmárok indulatát.

Németországban aztán elállt az eső, majd a szél is, az utolsó három nap már klasszikus nyári biciklizés volt. Csak úgy jókedvemben az Obertauern hágó felé kerültem, de az igazi kaland az alig kisebb, de nem jegyzett Gaberl hágóról lefelé történt, Judenburg és Graz között. Jó idő volt, kifogástalan burkolatú út, forgalom alig, és egy hosszabb szakaszon az út nem szerpentinezett, hanem belátható, enyhe S  kanyarokkal süllyedt. Én meg hagytam gyorsulni a biciklit. Egy kicsit rá is segítettem. Egy idő után már kényelmetlenül felgyorsult. A "kényelmetlenül" egy visszafogott kifejezés, ami valójában azt jelenti, hogy féltem. De azért élveztem is. A kilométerórára nem tudtam ránézni, örültem, hogy az utat tudtam annyira-amennyire figyelni. Végre a koncentrációtól kimerültem lihegve és remegő lábbal egy enyhébb szakaszra értem és ott rá tudtam nézni a kilométeróra, és rögtön megértettem a kimerült lihegés okát: 105,9 km/h maximumot mutatott. Veszélyes volt, szándékosan nem vágtam volna bele, de ha már így alakult, örülök neki.

Aki nem biciklizik, annak elmondom, hogy felett az ember kezdi elveszíteni a kontrollját a kerékpár felett, hetven felett pedig már teljesen a sors kezében van. Sebbességről van szó, nem évekről. Hetven felett már fékezni sem olyan egyszerű, a biciklin nincs ABS, ezért az erős fékezés jó eséllyel bukáshoz vezet. Biztos megoldás csak egy van, tessék lassan menni.

100 km/h felett ismét megerősödtem a meggyőződésemben, miszerint egyáltalán nem számít, hogy hisz-e valaki Istenben. Én például nem. Csak az számít, hogy Isten hisz-e benne. A jelek szerint még igen.


Az út csúcsképe. Egyéni rekord.

Az út csúcsképe. Egyéni rekord.

Tipikus Kasztília, óriási kopár dombokkal, emelkedővel, biztonságos biciklis sávval.

Tipikus Kasztília, óriási kopár dombokkal, emelkedővel, biztonságos biciklis sávval.

A híd túloldalán módos polgárházak, felettük uralkodik a kastély. Ezek miatt az arányok miatt tört ki a nagy forradalom.

A híd túloldalán módos polgárházak, felettük uralkodik a kastély. Ezek miatt az arányok miatt tört ki a nagy forradalom.

A hölgy nem biciklizik, hanem szobor a Neuchateli-tó partján, Svájcban.

A hölgy nem biciklizik, hanem szobor a Neuchateli-tó partján, Svájcban.

Ezért szeretjük Ausztriát.

Ezért szeretjük Ausztriát.